Aloe vera – a természetes bőrvédő
Az Aloe vera, másnéven Aloe barbadensis Miller – hétköznapi néven orvosi aloé – manapság rendkívül népszerű természetes alapanyag a szépségápolásban. Sokoldalúan felhasználható, arc- és testápoló készítmények, sampon, szappan, akár bio fogkrémek összetevői között is találkozhatunk vele. Gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban és nyomelemekben. A francia Rose et Marius, Marius Fabre és Ibbeo Cosmetiques márkák is előszeretettel használják bio kozmetikumaik alapanyagaként.
Páratlan bőrregeneráló tulajdonságai több ezer éve ismertek, ókori orvosok, hadvezérek, uralkodók kedvelt növénye volt.
Az organikus aloe vera tulajdonságai és használata
A növényben lévő hatóanyagok és ezek összetétele függ attól, hogy melyik aloé fajról van szó, illetve a termőterülettől is. Többféle anyagot is nyernek az aloékból, a két legismertebb az aloé gél (zselé) és az aloé por. A köztudatban leggyakrabban a levelek belsejében található sűrű, kocsonyás, gélszerű anyagot azonosítják az aloéval. A kocsonyás anyag mellett egy sárgás színű, keserű ízű lé is kinyerhető a növényből, ebből készül a természetes Aloe vera vagy Aloe barbadensis kivonat, ami legtöbbször por alakú. Mindkét alkotórész nagyon értékes, összetételük és hatásmechanizmusuk azonban különböző, így felhasználásuk is különbözik.
Az Aloe vera gél külsőleg alkalmazva sebgyógyító, hidratáló, gyulladáscsökkentő és sejtregeneráló. Elősegíti a kötőszöveti rostok kialakulásához szükséges kollagén szintézisét, így gyorsítja a seb összehúzódását, védőréteget képez a bőr felszínén. A bőr hialuronsav-termelését is kedvezően befolyásolja. Az organikus Aloe vera gyulladáscsökkentő tulajdonsága miatt jól alkalmazható érzékeny, problémás bőr esetén is. Képes védelmet nyújtani a bőr kirepedezése ellen, véd az ultraibolya sugárzástól, napozás utáni készítményekben is találkozhatunk vele. Zsíros bőrre is előnyös, ugyanis véd a fokozott faggyú- és zsírtermelés ellen. Sejtregeneráló képessége miatt természetes bőrfiatalító készítményekben is találkozhatunk vele. Az allergiás reakciók kockázata elenyésző, így hipoallergén biotermékek összetevőjeként is szerepel.
Belsőleg használva vírusellenes, immunrendszer erősítő hatásokat tulajdonítanak neki, ezen kívül erős hashajtó.
Az aloé a modern klinikai kutatások középpontjába került, rendkívül sokoldalú felhasználási lehetőségei miatt. Egyes összetevőinek a rákos sejtekre gyakorolt pozitív hatását jelenleg is vizsgálják.
Földrazji elterjedés és egy kis aloe vera történelem
A spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe tartozó aloé (Aloe) növénynemzetségbe több mint négyszáz faj tartozik.
Az aloe vera elsősorban a sivatagos, félsivatagos élőhelyeket kedveli, de előfordul a mediterrán és szubtrópusi területeken is. Az Arab-félsziget délnyugati részén őshonos, de természetes állományai megtalálhatóak Észak-Afrikában, Szudánban és a környező országokban, a Kanári-szigeteken, a Zöld-foki-szigeteken, Madeirán, illetve Dél-Spanyolországban. Világszerte széleskörűen termesztett növény.
Az aloe vera szépészeti és gyógyászati felhasználása több ezer évre nyúlik vissza. Már az ókorban kedvelt növény volt, elsősorban bőrbetegségekre és emésztőszervi rendellenességek kezelésére használták. Az egyiptomi, görög, római, kínai és indiai hagyományos orvoslásban egyaránt helyet kapott.
Aloéra vonatkozó feljegyzéseket találtak a Kr.e. 15. századból származó, sumér agyagtáblákon is. Dioszkoridész görög orvos “De Materia Medica” című művében ír az aloé felhasználási lehetőségeiről. A római természettudós, Plinius is alkalmazta.
A feljegyzések szerint az ókori egyiptomiak is használták fertőzések és bőrbetegségek kezelésére, illetve hashajtóként. Kleopátra is használta, bőrtápláló készítmény alapanyagaként.
Az aloé külön érdekessége, hogy az egyik olyan növény, ami nem kábítószer, mégis háborúztak miatta. Nagy Sándor, miután lerohanta Egyiptomot, elfoglalt egy, a Szomália partjaihoz közel fekvő, aloét termő szigetet, mivel értesült arról, hogy a növénynek komoly sebgyógyító hatást tulajdonítanak.
A hagyományos kínai orvoslásban részletes leírások találhatóak az aloé helyes felhasználásával kapcsolatban. A kínaiak használták belsőleg, székrekedésre, paraziták kiűzésére, gyomor-, máj- és vastagbél méregtelenítésre. Külsőleg horzsolások, csípések, égési sérülések kezelésénél alkalmazták.